A nyers ételek nem keltenek étkezési leukocytosis-t, ezzel szemben minden főtt, sült, konzervált étel mindig, főként a legnagyobb mértékben feldolgozott húsok. Emellett hirtelen megnövekedett a fehérvérsejtek száma és azok aktivitása a vérben, mintha azt valamilyen ételmérgezés váltotta volna ki, azzal a különbséggel, hogy nem voltak ételmérgezési baktériumok. A kizárólag nyers ételek fogyasztásánál ilyen leukocytosis egyáltalán nem volt.- 1930 Párizs, Első Nemzetközi Mikrobiológiai Konferencia, Paul Kautchakoff svájci doktor
Az emberi test egy élő szűrőrendszer, melyet a levegő, táplálék közvetlenül átjár.Minden szűrőrendszer vagy szivacs eltömődik a nem rendeltetésszerű használatban.
A test egyik legfontosabb szivacsa a vese, mely a vért szűri, funkcionális egységei a nefronok. Egy-egy vesénkben kb. 1,2 millió nefron található. A HŐKEZELÉS HATÁSÁRA DENATURÁLT, összesűrűsödött, összetapadt fehérjemolekulákat a nefronok képtelenek felhasználni, az eltömíti, ezáltal elpusztítja azokat. A kor előre haladtával az ember veseállománya ilyen eltömődött, elpusztult nefronok tömkelege.
Egyed saját természeti táplálékod nyersen, hogy a táplálék áthasonulása akadálymentes legyen, s hogy megőrizd a nefronjaid szűrőképességét, mert ez létfontosságú egészségedre nézve!
Bármely hő kezelt étel fogyasztása lassan ölő biztos méreg, s súlyosan aláássa az egészséget.
Változó mértékben ugyan, de a különböző főzési eljárásokkal méreganyagok kerülnek a szervezetbe, amiket a testnek meg kell semmisítenie. A főtt ételek rendszeres fogyasztásának hatására a hasnyálmirigy kórósan megnagyobbodik, a máj, a szív, a pajzsmirigy, a mellékvese és szinte valamennyi szervünk károsodik, mivel folyamatosan méreganyagoknak tesszük ki őket, amellett, hogy csökken a rendelkezésre álló oxigén mennyisége.
Az is bebizonyosodott, hogy a főtt ételek fogyasztása degeneratív változásokat indít el a vér kémiájában. Ezek a változások általában gyorsan visszafordulnak, amikor a főtt étel „utánpótlása” megszűnik.
Kutatások azt is kiderítették, hogy a szervezetünk gyakran úgy reagál a főtt ételre, mint a kórokozókra (baktériumokra, vírusokra, gombákra). A test szó szerint hadrendbe állítja a fehérvérsejteket, és megtámadja az ételt. Ez a jelenség – amit kapcsolatba hoztak az AIDS kialakulásával – nyers étel fogyasztásakor nem következik be.
Közvetlen ok-okozati összefüggés van a főtt ételekből álló étrend és a nyugati civilizáció két főellensége, a rák, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések között.
A főzésnek az elhízáshoz is közvetlen köze van. A hevített ételek tápértéke alacsonyabb, és ez az egyik oka annak, hogy az emberek általában túleszik magukat főtt ételből. A gyomruk már tele van, de a sejtjeik még sóvárognak a tápanyagok után, viszont soha nem lakhatnak jól velük.
Csak akkor menekülhetünk meg a főtt ételek pusztításától, ha végre felismerjük, hogy össztársadalmilag betegre ettük magunkat, aminek következtében betegségekkel terhelt, nyomorúságos öregkor és korai halál vár ránk.
A főzés roncsolja a tápanyagokat
Az étel, ha egyszer megfőzték, táplálkozástanilag már soha nem lesz olyan, mint volt. Ahhoz, hogy a tápanyagok ne károsodjanak, az étel nem lehet melegebb annál, mint amit a kezünk vagy a szájpadlásunk elvisel. Nézzünk néhány példát.
Fehérje
Teljesen érthető, hogy szeretnénk a lehető legtöbb tápértéket kinyerni fehérjetartalmú ételeinkből. De csak kevesen tudják, hogy a főzéssel denaturálják az ételben lévő fehérjéket, ami azt jelenti, hogy hő hatására az aminosavak egy olyan, ún. enzimrezisztens kötéssel kapcsolódnak össze, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy a fehérjék teljesen lebomoljanak, ezáltal lényegében hasztalanná – sőt mérgezővé – válnak számunkra. Minden elfogyasztott fehérjét le kell tudnunk bontani egyszerű, egyedi aminosavakká, mert enélkül nem tudjuk hasznosítani azokat; így a szervezetünk semmit sem tud kezdeni a fehérjével.
A szőr és haj is elsősorban fehérjéből áll. Egy hajszálat gombóccá sodorhatunk, majd újra kiegyenesíthetünk. Ha azonban a gombócot gyertyaláng fölé tartjuk, akár csak egy pillanatra is, kémiai változások történnek. A haj gyakorlatilag összeragad, és többé már nem tudja visszanyerni eredeti formáját. Hasonló visszafordíthatatlan kémiai folyamatok zajlanak le, amikor tojást sütünk. Az emésztőrendszerünk csak nehezen tudja lebontani az összesűrűsödött, összetapadt fehérjemolekulákat. A legtöbb, amit tehet, hogy részben lebontja – polipeptidekké.
A test felismeri a polipeptid néven emlegetett fehérjecsomókat, idegen anyagként, behatolóként azonosítja azokat, és kiadja a parancsot a veséknek: megtámadni, leküzdeni, megsemmisíteni! A vese sejtfalán azonban ezek az anyagok nem tudnak egykönnyen átjutni, és a polipeptidek szerkezete miatt alakulnak ki olyan problémák, amik aztán vesekőképződéshez, végül pedig veseelégtelenséghez vezetnek. Az emésztetlen fehérjék allergiát, ízületi gyulladást, lyukas bél szindrómát és egyéb, autoimmun rendellenességeket is okoznak.
Szénhidrátok
A keményítőtartalmú szénhidrátokat azért kell hevíteni, hogy a keményítő dextrinekké alakuljon, amelyek aztán könnyen lebomlanak glükózzá. Sajnos a hevítéssel azt is elérjük, hogy ezek az összetett szénhidrátok karamellizálódnak, a molekuláik ragacsos melaszszerű anyaggá állnak össze. (A dextrin és a keményítő a két legalapvetőbb, növényi eredetű ragasztó, ezeket általában bordázott csomagolásokhoz és tapétákhoz használjuk.) Szervezetünk a keményítőt tartalmazó főtt ételek potenciális energiatartalmából csak kb. 70%-ot tud értékesíteni.
A szénhidrátalapú ételekben a cukormolekuláknak ez az olvadása főzési hőmérsékleten mindenképpen bekövetkezik, akkor is, ha nem látjuk, és ez az oka annak, hogy ezek az ételek rendkívül erős glikémiás reakciót váltanak ki szervezetünkben. Nem nehéz megjósolni, hogy ezeknek az ételeknek a fogyasztásakor a vércukorszintünk az egekbe szökik. Különösen igaz ez a gabonaételekre, amik így megtisztulnak természetes rosttartalmuktól. Ha a szénhidrátokat tovább hevítjük, akkor megpörkölődnek vagy megfeketednek, ahogy az a pirítóssal szokott történni. A megfeketedett szénhidrát azonban mérgező és ismert karcinogén.
Az összetett szénhidrátok emésztését tovább nehezítik azok a zsíros és cukros ételek, amikkel általában együtt fogyasztjuk azokat, és ez erjedéshez vezet. Az erjedés melléktermékei: gáz, alkohol és ecetsav. Az alkohol ún. protoplazmás méreg, ami elpusztít minden sejtet, amivel érintkezésbe lép. A tiszta ecetsav ismert méreg. Ha 1:19 arányban vízzel felhígítjuk, azt nevezzük ételecetnek. De az ételecetben lévő ecetsav a hígítástól nem szűnik meg mérgezőnek lenni.
Az utóbbi időben az akrilamid nevű anyag ad okot még az aggodalomra, amiről kiderült, hogy főzés hatására termelődik a magas szénhidráttartalmú ételekben. Elsőként svéd kutatók mutatták ki ennek az erős kémiai anyagnak a jelenlétét az ételekben, méghozzá igen nagy koncentrációban. Elsősorban a kenyerekben, chipsekben, kekszekben, a sült krumpliban és egyéb, „szárazon elkészített” szénhidrátokban van nagy mennyiségű akrilamid.
Zsírok
A hevített zsírok az összes létező táplálkozási és egészségi problémát képesek előidézni! Gátolják a sejtlégzést, aminek olyan súlyos következményei lehetnek, mint a daganatok vagy a szívbetegségek kialakulása. A hevítéssel ráadásul a zsírok sokat veszítenek antioxidáns tulajdonságaikból.
Főzés hatására a zsírok gyorsan megavasodnak, ettől viszont rákkeltővé válnak. Ezért fontos megértenünk, hogy még a frissen pörkölt mogyoró is káros az egészségre, de minél később esszük meg, annál károsabb. Az oxigénnel érintkező zsíros ételek tápanyagai idővel megromlanak. Nem valami okos ötlet, hogy a szárított kekszeket akár napokig vagy hetekig (sőt, néha hónapokig vagy évekig) tároljuk hűtés nélkül.
A magas hőmérsékleten végzett ételkészítési eljárások (bő zsírban/olajban sütés, roston sütés, grillezés, faszénen sütés) eredményeként a zsírok különböző rákkeltő anyagokat termelnek: akrilaldehidet, szénhidrogéneket, nitrozaminokat és benzopirént, ami az egyik legártalmasabb karcinogén, amit ismerünk. A sütési hőmérséklet elérheti 200-500oC-ot is. Amikor a telítetlen növényi zsírokat és olajokat ilyen magas hőmérsékletre hevítjük (és különösen akkor, amikor a gyorsétteremben a többszörösen telítetlen olajokat a többszöri felhasználás miatt újra és újra felmelegítik), akkor a bennük lévő, eredetileg „cis” kötések „transz” kötésekké alakulnak, és létrejönnek az ún. transzzsírok. Márpedig jelenleg a transzzsírok jelentik az egyik legnagyobb, táplálkozással kapcsolatos egészségi kockázatot.
Az élelmiszergyártók hidrogénezik, vagyis hidrogénnel vegyítik a telítetlen zsírokat, hogy meghosszabbítsák a szavatossági idejüket, az ételek állagán pedig úgy javítanak, hogy azokat felmelegítik és nyomás alá helyezik, miközben hidrogénnel kezelik. A telített zsíroknak nem csak, hogy semmi hasznát nem vesszük, hanem ráadásul komoly veszélyt is jelentenek, mert eltömítik az ereket, emiatt pedig a vér kevesebb oxigént tud elszállítani a test különböző részeibe.
Ha valakinek feltétlenül szükséges hevített zsírokat ennie, az legalább olvassa el a csomagoláson lévő címkéket, és széles ívben kerülje el azokat az ételeket, amikben a zsírtartalomnak több mint 20%-a telített zsír. Szintén kerülendők azok az ételek, amikben (részben vagy teljesen) hidrogenizált olajok vannak.
Víz
A tápanyagok közül a víz az, amire a legnagyobb mennyiségben szükségünk van – az oxigén után, természetesen. A főzés vizet von el az ételből, és drasztikusan átalakítja azt. A dehidratálás oxidálja az ételben lévő tápanyagokat, amiknek így csökken a tápértéke. Ha főtt és szárított ételeket eszünk, a belőlük elveszett vizet és tápanyagokat nem pótolhatjuk egyszerűen azzal, hogy vizet, gyümölcslevet és egyéb „kiegészítőket” iszunk. Ez ugyanis össze sem hasonlítható azzal, ha napi rendszerességgel fogyasztunk teljes értékű, vízben gazdag ételeket. A gyümölcsök és zöldségek a természet alkotta, tökéletes vízszűrő „berendezések”, és a bennük lévő víz a lehető legtisztább víz. Próbálkozhatunk az ivóvíz tisztításával vagy „strukturálásával”, de minden erőfeszítésünk pusztán gyenge próbálkozás, hogy előállítsuk azt a vizet, amit nyers gyümölcsök és zöldségek fogyasztásával kellene magunkhoz vennünk.
Tegyük fel magunknak a következő kérdést: mennyire lehet teljes értékű az az étel, aminek a víztartalmát eltávolították? Be kell látnunk, hogy az ételeink víztartalma létfontosságú számunkra, és nem mondhatunk le róla. Szóval van miért aggódnunk, ha az étrendünkben nem a magas víztartalmú ételek játsszák a főszerepet. A szárított nyers ételek és a porított „teljes értékű” ételek nem teljes értékűek, és nem olyan táplálóak, mint a valódi, teljes értékű megfelelőjük.
Mikrotápanyagok
A többi tápanyag – vitaminok, ásványi anyagok, enzimek, koenzimek, antioxidánsok, fitotápanyagok és rostok – a hevítés során sérülnek vagy teljesen elhalnak, így az étel, amit kapunk, lényegében üres kalóriákból áll.
A szervezet az elfogyasztott ételből folyamatosan újraépíti magát, emellett génjeinkben örökletesen működő szüntelen javító és gyógyító mechanizmusok működnek. Ezért amikor az elfogyasztott étel minősége magasabb, mint a testet felépítő, meglévő sejt- és szövetállományunké, a test azonnal elbontja az alacsonyabb minőségű sejteket és szöveteket, és anyagaikból újraépíti, újra strukturálja magát. Ezen folyamatban valamennyi használható elbontott alapanyagot felhasznál, és a bekerült magasabb minőségű tápanyagok segítségével és felhasználásával egészségesebb, minőségibb sejteket, szöveteket produkál. Ezen folyamatos biológiai evolúciós folyamatban az eredmény az lesz, hogy minden új generációs sejtállomány egészségesebb lesz, mint a régi sejtállományunk volt.
Ne tedd tűzbe ételed! A tűzbe tett étel holt étel, súlyos egyensúlyzavart okoz nagyfokú toxicitásával, és a korai degeneratív betegségek egyik alap oka!
Forrás: http://vibrantegeszseg.lapunk.hu
